Navigation

A kazamaták Špilberk várának építészeti kuriózuma, Brno egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága. A kazamaták 1742-ben, a vár barokk erőddé való alakításának idején épültek Rochepin ezredes, tartományi erődmérnök vezetése alatt.

A kazamata elnevezés (kasematte, casemate, casamatta) valamelyik román dialektusból származik: „casa“= ház és „matta“ = sötét. A kazamata tehát sötét helyet vagy ablak nélküli helységet jelent.

A XVII. és XVIII. században így nevezték a sáncos erődítmény belsejében kialakított boltozott helységet, amely a helyőrség és a hadszertár számára nyújtott fedezéket az erőd ágyúkkal történő bombázása során. Nem volt ez másképp a Špilberk kazamaták esetében sem, amelyek a legjelentősebb morva tartományi erőd belső erődítményének fontos részévé váltak.

A kazamatákat az oldalsó, az északi és a déli várárokba építették. Kétszintes, téglából épült boltozott folyosóról van szó. Az északi kazamata mind a két szintjét mintegy 109 méter hosszú dupla folyosó alkotta. A déli oldalon épült kazamata egyszerű folyosó volt és egy kicsit rövidebb, hossza mintegy 102 méter.  Az alsó szinten itt vezetett a falazott vízelvezető csatorna.  A déli kazamata folyosó közepén négy beépített kemence volt, ezekben akár ötezer ember számára elegendő kenyeret lehetett sütni. A kazamatában a fény és a levegő beáramlását felülvilágítók, a fűtést kéménnyel ellátott fűtőhelyek és csempekályhák biztosították. Az északi kazamata mintegy 1200 fő befogadására volt képes, a déli pedig az ellátást hivatott biztosítani. Mária Terézia uralkodása alatt azonban főként katonai raktárként szolgált.

Csak 1783-ban döntött II. József császár az osztrák bírósági és fogházügyi reform keretében a kazamaták teljesen új feladatáról. Špilberk erőd egy részét a legsúlyosabb, legveszélyesebb bűnözők számára fegyházként működtették és polgári fennhatóság alá helyezték. Közös börtöncellára építették át először az északi kazamaták felső szintjét, majd a császár parancsára 1784 őszén az északi kazamata alsó szintjére és a déli kazamatába is fa cellákat telepítettek, amelyekben egyesével verték vasra az életfogytiglani fegyházra ítélt rabokat.

Az elítéltek kegyetlen büntetésében bizonyos enyhülést csak József utódjának, II. Lipót császárnak trónra lépése hozott, aki 1790-ben megszüntette az életfogytiglanra ítélt rabok állandó vasra veretését, eltávolíttatta a fa cellákat és megtiltotta, hogy a kazamaták alsó szintjén rabokat tartsanak fogva.

A kazamaták felső szintje azonban egészen a XIX. század harmincas éveinek az elejéig fegyházként szolgált. Ekkor kezdődött a börtönök emberségesebbé tétele, és ez a kazamatabörtönök megszüntetését eredményezte. Fegyházként az erőd föld feletti részeit kezdték használni, majd hivatalosan 1820-ban megszüntették, és állami börtönné alakították. Špilberkben a börtönt I. Ferenc József szüntette meg 1855-ben, és a vár az ezt követő több mint 100 év során laktanyaként és katonai börtönként szolgált.

A Špilberk kazamaták a legkeményebb fegyházként szolgáltak az egész monarchiából érkező különösen veszélyes bűnözők számára. A különféle kihágásokért, bűncselekményekért, visszaélésért, közokirat hamisításért elítélt magasabb rangú személyeket (nemeseket, tiszteket, hivatalnokokat) nem itt tartották fogva, és az olyan politikai okokból internált ún. állami foglyokat sem, mint a Habsburg abszolutizmus ellen harcoló magyar jakobinusok, az olasz Carbonari mozgalom harcosai és a lengyel forradalmárok. Az ebbe a kategóriába tartozó rabokat elkülönítve tartották Špilberk várában, először főként a hátsó várárokban található régi börtönépület felső szintjén, majd később a laktanya részben, főként az északi szárnyban.

A kazamaták először 1880-ban nyíltak meg a nyilvánosság előtt, az akkori brnói katonai építészeti igazgatónak, Anton Costy-Rosettinek köszönhetően. Napjainkban immár több mint 120 éve örvendenek a látogatók nagy érdeklődésének. Megnyitásuk óta számtalan rémisztő és romantikus mítosz és legenda fonja körül a kazamatákat, ezek azonban jelentős mértékben ellentmondanak a történelmi valóságnak. Az évek során a legendák száma csak szaporodott, beszivárogtak a köztudatba, az idegenvezetők előadásába és a legújabb kori irodalomba is.

A kazamaták kinézete az évek során változott. Ehhez nagymértékben hozzájárult a második világháború végén a német hadsereg által végzett átalakítások. A kazamaták utolsó nagy felújítása az 1987–1992-es években történt, amikor azt a XVIII. század végi eredeti arculatot szerették volna visszaállítani, amikor II. József császár korának legkegyetlenebb fegyházává alakították.